2010-04-08 09:05:29

Szomorú mese az Égigérő Fáról

Igen, így nagy kezdőbetűvel, hogy látszódjon, nem akármiről, hanem egy igazi hercegről szól a mese.

Az Égigérő Fa születését titok lebegi körül. Senki nem tudja, hogy került a társasház faltól-falig kikövezett (ezt vajon ki akarta így?) udvarának északi oldalán lévő, apró kavicsokkal  "benőtt" ágyásába. Társa egy gondosan oda telepített gömb juhar volt, ami ugyancsak satnya fácska mind a mai napig. De nem így a herceg! Ő, mármint az Égigérő - én titokban Babfának becéztem - az első évben csak csenevész ágacska, a következőben már szépecske suhancfa, a harmadikban daliás ifjú,  életerős fácska lett belőle.

Úgy nézett ki, meg sem áll, míg túl nem növi a háromemeletes ház tetejét. Leveleit csodáltam leginkább. Hatalmas szívalakú, erős zöld levelek pompáztak rajta tavaly egész évben. Sajnáltam, hogy az első fagyok előtt nem fényképeztem le, mert nekem tényleg olyannak tűnt, mintha a régi mesémben az Égigérő Babfa leveleit látnám megelevenedni. Nem baj, majd az idén, megörökítem, gondoltam.

Ez a gondolat, gondolat marad.

Körlevélből tudom, hogy a társasház lakóközössége egyszeri rendkívüli költséget szavazott meg arra, hogy a kis parkot, ami az ablakom alatt van, tavasszal rendbe hozza. Hogy az utcafronti kert vajon beletartozik-e a tavaszi kert-karbantartásba, nem tudom. Nem látok ott semmi mozgást, azon túl, hogy a fodrász lányok rendet raktak, eltakarították a tél maradványait.

De a csodálatos herceget kivágták, már csak a kifordított gyökereit, lecsupaszított törzsét láttam az utánfutón, amivel a kertész elszállította.

Miért? -kérdeztem - miért kellett kivágni ezt a szép fát?

Mert szabálytalanul nőtt - jött a válasz - és majd egy gömb juhart fognak ültetni a helyére.

De teljesen egészséges, életerős volt!

A kertész nem tudta az okát, hogy miért adtak parancsot a fa kivágásra, ő csak teljesítette a dolgát.

Én meg itt maradtam magyarázat és mese nélkül. Elgondolkozva a természetellenes szabályainkon. Ami szép, egészséges,egyedi, de nem ott nő, ahova mi ültetjük, elpusztítandó, mert megszegi a szabályt. Ami "szabályos", a mi  elképzelésünk szerint, az teret kap arra, hogy küszködjön egy életen keresztül, mert olyanra tudjuk formálni, amilyenre mi akarjuk.

Szegény Égigérő Babfa, élt 5 évet. Szegény mi, élhetünk még 50 évet szabályosra formált világunkban.

Tovább »

2009-10-02 09:42:36

Mese a két kis békáról

Nem tudom hol, mikor, kitől hallottam ezt a mesét, de nekem nagyon tetszett.

*

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer nagyon régen két kis kalandvágyó béka. Elhagyták az otthonukat, vándorlásba kezdtek. Egyik éjszaka elvetődtek egy falusi portára. Hideg volt, valami melegebb hely után néztek, és beugrándoztak a kamrába. A gazdasszony éppen akkor tette ki két köcsögben a tejet, hogy meghűljön, vagy megaludjon másnapra. A békák belenéztek a köcsögbe, finomnak találták az illatát annak a fehérnek, ami benne volt, hupp beletottyantak. Lesüllyedtek először az aljára, majd valahogy a köcsög pereméig felhúzódzkodtak, onnan szóltak egymáshoz.

- Nagyon mély ez a köcsög, síkos a pereme, nem tudok kikapaszkodni. Bele fogok fulladni úgy is - mondta az első béka. Kapálódzott még egy kicsit, azután elengedte magát...

- Nagyon mély ez a köcsög, síkos a pereme, nem tudok kikapaszkodni. Bele fogok fulladni, ha nem csinálok valamit  -mondta a második kis béka is, és elkezdett kapálódzni. Taposta, taposta a furcsa fehér vizet, ami egyre jobban megkeményedett a talpai alatt.

Végül megaludt a tej, összeállt olyan sűrűségére, hogy már megbírta a kisbékát, az kiegyenesedett, és kiugrott a köcsögből...

*

Az egyik ügyfelem, egy évvel ezelőtt ezt az sms-t küldte néhány hónappal azután, hogy nálam járt: " a kisbéka kimászott a köcsögből":-)))

Tovább »

A blog rövid leírása

Semmi különös. Csak kipróbálnám ezt a műfajt, ha végre be tudnék lépni a saját blogomba:-)))

Rólam

Blogroll

Archívum

Kedvenc szerzők

Blogom címkéi



http://rss.magnes.blogter.hu/